Nemrég jelent meg a 21. Század Kiadó jóvoltából a Párizs királynője címet viselő regény, ami a híres parfümgyáros és divattervező Coco Chanel életéből mutat be néhány fejezetet az olvasók számára. A mű nem tipikusan csak a szép ruhákért és a kifinomult illatokért rajongó hölgyeket célozza meg, hanem azokat is, akik szeretik az ármányokkal, cselszövésekkel és megoldhatatlannak látszó eseményekkel teleszőtt kalandkönyveket.

Bár a történet fő szála a II. világháború idején játszódik, egy-egy jelenet Chanel fiatalkorába repíti az olvasókat. De ki is volt ez a modern gondolkodású, az életet minden porcikájával élvező és a művészetekért haláláig rajongó francia hölgy?

Kalandokra született

Coco, azaz Gabrielle Chanel 1883 augusztusában látta meg a napvilágot a Loire völgyében található Saumur városában. Az édesanyját korán elveszítette, vándorkereskedő apja pedig nem tudta tovább vállalni a gyermekei nevelését. Cocot és lánytestvéreit egy ciszterci árvaházba adta, ahol a szigorú rend és fegyelem nem csak elvárt, de kötelezően betartandó elemei voltak a gyerekek életének.  Fiatal hölgyé érve, Coco előbb varrónőnek tanult, majd sanzon énekesként próbált szerencsét. A becenevét a leghíresebb előadása után ragasztották rá a rajongók. 

A gyönyörű nő kegyeiért hamarosan vagyonos és előkelő származású francia urak kezdtek versengeni, Coco pedig élt az általuk felkínált lehetőségekkel. Néhány éven belül már Párizsba költözött az akkori szerelmével, Boy Capellel, aki támogatta Chanel divattervezői ambícióit. Coco először egy kalapgyártó üzemet vásárolt, amelynek termékeit főleg a gazdag párizsiak vásároltak.

A Chanel parfümök

Chanel a parfümökkel 1921-ben került kapcsolatba, amikor a francia tengerparton nyaralva megismerkedett egy fiatal vegyésszel Ernest Beauxal. Így született meg a híres Chanel N°5 parfüm, amelynek népszerűsítésébe Coco szinte azonnal neki is kezdett. Ehhez kérte fel segítségként Pierre Wertheimer zsidó származású, francia üzletembert.

Az együttműködés évtizedeken keresztül egy jövedelmező vállalkozás formájában valósult meg, amelynek a II. világháború és Pierre árulása vetett véget. A Párizs királynője című könyv a Cocoban felkerekedő haragot és bosszúvágyat mutatja be. Mivel a világégés alatt Coco egy német katonatiszt szeretője volt, kollaboránsként tekintettek rá és Svájcban kellett új életet kezdenie. Az emigrációból visszatérve, immár idősödő hölgyként, új műhelyet és új kollekciót indított el.

Az egyik legnagyobb elismerést Marilyn Monroe nyilatkozata adta, amikor a színésznő a nyilvánosság előtt méltatta Chanel parfümjét. Coco Chanel 1971-ben halt meg szeretett városában, Párizsban.