Nincs béke: Ukrajna katonái és civilei a orosz tűzszünetről
A tűzszünet, amelyet Oroszország hirdetett meg, már órák óta tartott, amikor a Donyeck régióba indultunk, hogy felmérjük, milyen hatással van a helyzetre. Az ukrán hadsereg kísérte el a csapatunkat egy tüzérségi állásra, a heves harcok színhelyének számító Pokrovsk városától dél-nyugatra. Az időjárás borongós volt, ami a sárban való közlekedést kicsit biztonságosabbá tette a drónok támadásaitól. Vlagyimir Putyin orosz elnök háromnapos tűzszünetet javasolt, amely a második világháború európai befejezésének évfordulójához, a május 8-i győzelem napjához kapcsolódott. Ennek ellenére a tüzérségi állásból folyamatos robbanások zaját hallottuk – a bejövő és kimenő gránátok zaja egyértelmű jele volt annak, hogy a frontvonalakon nem állt meg a harc.
Megkérdeztem Serhii-t, a Nemzeti Gárda 3. Operatív Brigádjának egyik katona, hogy voltak-e orosz támadások az éjszaka folyamán. „Igen, támadtak az éjszaka. Itt voltak csúszó bombák és drónok. Oroszországban nem lehet megbízni. Délután hirdetnek tűzszünetet, reggel pedig támadnak. Nincs tűzszünet. Mindig felkészültek vagyunk bármire” – válaszolta. Néhány perccel később rádión megkapták egy célpont koordinátáit, és néhány katona átfutott a mély sárban lévő árokon, egy tisztásra, ahol egy hogyan rejtőzött el a fák és levelek között. Megtalálták, a megfelelő irányba állították, és tüzet nyitottak. A lövés szörnyű robajjal járt, a visszarúgás pedig leveleket és port fújt fel a földről.
Zelenszkij ukrán elnök elutasította Oroszország egyoldalú háromnapos tűzszünetét, és ehelyett egy hosszabb, 30 napos tűzszünetet javasolt, amelyet az Egyesült Államok is támogat. Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke a Truth Social platformján ismételten megerősítette ezt az ajánlatot, és arra figyelmeztetett, hogy Washington és partnerei tovább szankcionálják Oroszországot, ha a tűzszünetet nem tartják be. A háború folytatódik, mindkét fél próbálja kimeríteni a másikat, és megkérdeztem Maxot, egy 26 éves katonát, mit gondol a globális diplomáciai erőfeszítésekről a tűzszünet érdekében. „Itt nem gondolkozol ilyen dolgokon. ‘Alagútlátásra’ van szükséged. Nem engedheted, hogy az érzelmeid irányítsák a cselekedeteidet. Vársz egy parancsra, és cselekszel. Ha nincs parancs, akkor próbálsz módot találni arra, hogy eltöltsd az idődet. De nem engeded, hogy ilyen gondolatok jöjjenek a fejedbe” – mondta.
Ezután északra indultunk a tüzérségi állástól Dobropillya városába, amely körülbelül 19 kilométerre található az orosz állásoktól. A városban még mindig több ezer ember él, köztük sokan, akik kénytelenek voltak ideköltözni, mert a szülővárosukban túl veszélyessé vált az élet. Találkoztunk Svitlanával, aki Pokrovskból származik, de most Dobropillyában él. Megkérdeztem tőle, szerinte a tűzszünet hirdetése hozott-e bármilyen változást a helyszínen. „Itt hallhatja az ember a zajokat” – mondta, utalva a folyamatos robbanásokra, amelyek olyanok voltak, mint a dörgés. „Ez Oroszország tűzszünete. Ezért mondom, hogy soha nem szabad bízni bennük.” Huszonhat éves Serhiy is hozzátette: „A tűzszünetet csak azért hirdetik meg, hogy összezavarják az embereket, és hogy azt mondhassák a világnak, ‘olyan jók vagyunk, próbálkozunk békés eszközökkel’, de valójában mindaz, amit tesznek, ennek az ellenkezője.”
Dobropillya fő piacán találkoztunk Oleksandral, aki 65 éves. „Tegnap éjjel csendesebb volt. Korábban gyakran hallottuk a Shahed drónokat repülni” – mondta. „De most újra halljuk a riasztásokat, és nem vagyok biztos benne, hogy látok bármiféle tűzszünetet.” Miközben beszélt, az arca eltorzult, és sírásra fakadt. „Félek. Itt van a feleségem és a fiam. Nagyon félek a családomért. Félek, hogy kénytelenek leszünk elhagyni az otthonunkat” – mondta, miközben könnyek között beszélt. A helyzet egyre feszültebbé válik, és az emberek aggódnak a jövőjük miatt, miközben a harcok továbbra is folytatódnak a régióban.

