
A kameratechnológia, ami új szintre emeli a fiatalok világát bemutató műsorokat
A Netflix népszerű sorozata, az „Adolescence” nemcsak a történetével, hanem különleges filmes technikáival is felkeltette a nézők figyelmét. A sorozat első hónapjában több mint 120 millió ember nézte meg, és az egyik legmeghatározóbb jelenete egy rendőrségi akciót mutat be, amely mindössze három perc alatt játszódik le, egyetlen folyamatos felvételben. A rendőrök egy battering ram segítségével törik be a bejárati ajtót, miközben kiabálások hallatszanak, és a kamera követi a fegyveres tiszteket, ahogy belépnek a házba. A feszültség fokozódik, amikor egy nő a földre zuhan, és a kamera egy kis, homályosan megvilágított lépcsőház felé veszi az irányt. Ekkor egy férfi, aki a falnak támaszkodik, kezét a magasba emelve kiabál, de hiába. Néhány pillanaton belül egy 13 éves fiú letartóztatásra kerül, és máris a rendőrségi furgon sötét belsejében találja magát, miközben a családja a ház előtt ordít. Mindez egyetlen, folyamatos felvétel keretein belül zajlik.
A sorozat operatőre, Matthew Lewis nemrégiben nyilatkozott arról, hogy öt évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna ilyen jeleneteket forgatni. Az “Adolescence” négy, egyenként körülbelül egy órás epizódját teljes egészében egy felvételben rögzítették, amit “oner”-nek neveznek. A kamera folyamatosan követi a karaktereket a feszültséggel teli jelenetek során, és váltogat a kézi valamint járműre szerelt felvételek között. A könnyű, önstabilizáló kamerák, amelyek képesek alkalmazkodni a drámai fényviszonyokhoz, igazi forradalmat hoztak a film- és televíziós iparban.
Például az “Adolescence” második epizódjának végén a kamera a kocsibelsőből a közútra vált, majd átrepül a közeli utcák felett, mielőtt ismét a földszintre érkezik. Az átmenetek szinte észrevétlenek, kivéve egy apró remegés, amely a drón és az emberi operátor közötti váltást jelzi. Mindez a DJI Ronin 4D-nek köszönhető, amely egy kis, nagy felbontású kamera, több beépített érzékelővel a mozgás és a környező tárgyak viszonyának észlelésére. Ez lehetővé teszi a belső mechanizmusok számára, hogy kompenzálják a mozgást, ezzel elérve a sima, stabil felvételeket.
A tapasztalt filmes Tim Palmer, a Boston University professzora úgy véli, hogy a technológia fejlődése jelentős hatással volt a filmes iparra. Emlékszik, hogy 2014-ben egy kórházi drámán dolgozott, amely hosszú felvételeket igényelt zsúfolt kórházi folyosókon. Akkoriban a kamerák kezelése sokkal kevésbé volt precíz, mint manapság. Az új stabilizáló eszközök és a távoli vezérlés lehetőségei forradalmasították a filmes munkafolyamatokat. Palmer hangsúlyozza, hogy az új kamerák beépített szűrőkkel rendelkeznek, amelyeket távolról lehet vezérelni, valamint stabilizáló technológiával, amely egy gombnyomással aktiválható vagy deaktiválható.
A hosszú, egyvágásos felvételek nem új keletűek a filmművészetben. Az 2015-ös “Victoria” például egy olyan kétszer húsz perces film, amely állítása szerint egyetlen felvételben készült. A filmesek közül sokan kétkedtek ebben, de a kamerás Sturla Brandth Grøvlen határozottan kijelentette, hogy ott nincsenek vágások. A technológia fejlődése révén a filmesek ma már sokkal több lehetőséggel rendelkeznek, mint korábban, de a jó történetmesélés továbbra is kulcsfontosságú marad.
A filmes világban tehát egy új korszak kezdődött, ahol a technológia lehetővé teszi a dinamikusabb, valósághűbb történetek elmesélését, de a szakértők figyelmeztetnek arra is, hogy a technikai újítások nem helyettesíthetik a jó írást és a karakterek mélységét. A nézők nemcsak a technikai bravúrokra kíváncsiak, hanem az érzelmekre és a történetekre is. A filmes ipar jövője tehát nemcsak a technológiai újításokon, hanem a kreatív mesélés képességén is múlik.

