
Veszélyeztetett axolotlok szabadon bocsátása új reményt ad a különleges kétéltűnek
A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különleges és örökké mosolygós mexikói axolotl, új életre kelt mesterséges vizes élőhelyekre való kihelyezésének köszönhetően. Tudósok egy friss tanulmányban bemutatták, hogy az axolotl, amely a kihalás szélén állt, sikeresen alkalmazkodott a helyreállított és mesterségesen létrehozott vizes élőhelyeken. A kutatók 18, fogságban tenyésztett axolotlt engedtek szabadon a Mexikóváros közelében található vizes élőhelyeken, ahol a lényeket rádióadóval látták el, hogy nyomon követhessék életüket. Az eredmények azt mutatták, hogy az állatok mindkét helyszínen sikeresen túléltek és táplálkoztak, sőt, súlyt is gyarapítottak.
A kutatás vezetője, Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem munkatársa, lenyűgöző eredménynek nevezte a felfedezést. Az eredmények a PLoS One tudományos folyóiratban jelentek meg, és a kutatók reménykednek abban, hogy az axolotl visszakerülhet természetes élőhelyére. A Xochimilco vizei, amelyek hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok által alakultak, és a hegyekből érkező forrásvizekkel táplálkoznak, valaha tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Azonban Mexikóváros növekedésével a városiasodás, a szennyezés és egyéb nyomások a kihalás szélére sodorták az axolotlt, egyes becslések szerint a természetben mindössze 50 példány maradt.
„Ha elveszítjük ezt a fajt, akkor a mexikói identitásunk egy részét is elveszítjük” – jelentette ki Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem munkatársa és a kutatás társszerzője. Az axolotl nem csupán egy kétéltű, hanem igazi ikon, amely az azték mitológiában a tűz és a villám isteneként, Xolotlként ismert. „Ha képesek vagyunk helyreállítani ezt a vizes élőhelyet és újra növelni az axolotl populációt egy több mint 20 milliós városban, akkor van remény az emberiség számára” – tette hozzá Dr. Zambrano.
A kutatók, hogy létrehozzák az állatok kihelyezésének alapjait, helyi gazdákkal és önkéntesek csapatával dolgoztak együtt a vizes élőhelyek „menedékhelyeinek” létrehozásán. Természetes vízszűrő rendszereket telepítettek, hogy megtisztítsák a vizet. Az állatokat két helyszínen engedték szabadon: az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott kőfejtőben, amely évtizedek alatt mesterséges vizes élőhellyé alakult. Minden állatot megjelöltek egy rádióadóval, hogy nyomon követhessék életüket.
„A csodálatos hír az, hogy mindannyian túlélték” – mondta Dr. Ramos a BBC Newsnak. „És nemcsak ez, hanem azok, akiket újra befogtunk, súlyt is gyarapítottak – tehát vadásznak.” A megfigyelések során érdekes betekintést nyertek az axolotl viselkedésébe is. „Felfedeztük, hogy néhányan a legtöbb időt egy másik egyed mellett töltik – mintha barátságokat kötnek” – magyarázta Dr. Ramos.
Ironikus módon ezek a bájos kétéltűek a világ laboratóriumaiban és házi akváriumaiban számos példányban megtalálhatók. A faj biológiailag lenyűgöző, hiszen képes regenerálni bármelyik testrészét, amely sérült vagy elveszett. Jelenleg kutatások folynak annak érdekében, hogy megértsék, ezt a képességet orvosi célokra hogyan lehetne hasznosítani. Ugyanakkor Mexikóváros zavaros vizes élőhelyein még rengeteg munka vár a tudósokra, hogy megtisztítsák és helyreállítsák az élőhelyet, és lehetőséget adjanak a vadon élő axolotl számára a felépülésre.
„Sok állat veszti el az élőhelyét világszerte” – mondta Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok emberre van szükség.” Hozzátette, hogy nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy valaki részt vegyen a munkában – a világ mindenki segíthet.

